A végeselemes analízis (finite element analysis, FEA) egy olyan számítási módszer, amelyet széles körben alkalmaznak az iparban és a mérnöki tervezésben. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy bonyolult szerkezetek, alkatrészek vagy rendszerek viselkedését modellezze és elemezze.
A végeselemes analízis lényege, hogy egy bonyolult geometriájú szerkezetet vagy rendszert felosztanak kisebb, egyszerűbb részekre, amelyeket "végeselemeknek" nevezünk. Ezek az elemek lehetnek háromszögek, négyszögek, téglalapok, tetraéderek, stb., attól függően, hogy a modell milyen típusú és milyen pontosságra van szükség.
Az egyes elemeket meghatározott tulajdonságokkal látják el, például anyagi tulajdonságokkal (pl. rugalmassági modulusz), geometriai tulajdonságokkal (pl. vastagság), valamint határfeltételekkel (pl. rögzített vagy szabad végek). Ezeket az elemeket összekapcsolják, és megoldják a kapcsolódó egyenleteket, hogy meghatározzák a szerkezet viselkedését, például deformációját, feszültségeloszlását, rezgéseit stb.
A végeselemes analízisnek számos alkalmazási területe van, például:
Szerkezetanalízis: Szerkezetek, például épületek, gépek vagy járművek vizsgálata a terhelésre való válasz és a biztonságos működés szempontjából.
Hővezetési analízis: Hőmérséklet-eloszlás modellezése különböző anyagokban vagy szerkezetekben, például hűtőkben, motorokban stb.
Áramlástan: Áramlások modellezése folyadékokban vagy gázokban, például szivattyúk, ventilátorok vagy aerodinamikai elemek tervezésekor.
Elektromágneses mezők: Elektromos és mágneses mezők modellezése, például transzformátorok, motorok vagy érzékelők esetében.
A végeselemes analízisnek számos előnye van, köztük a bonyolult szerkezetek viselkedésének részletes modellezése, az analízis során kapott részletes adatok és a tervezési fázisban történő hibák felfedezésének lehetősége. Azonban fontos megjegyezni, hogy a végeselemes analízis csak olyan jó, mint a modell, amelyet használunk, és a megoldás csak annyira pontos, amennyire pontosan modellezzük a valóságot.